Latin-Amerika fehér aranya: a lítium és az akkumulátoripar geopolitikája

Új Egyenlőség

A klíma- és ökológiai válság hatására geopolitikai és gazdasági értelemben is egyre több figyelem irányul Latin-Amerikára, ahol az akkumulátoripar számára létfontosságúnak tartott lítiumkészletek több mint fele koncentrálódik. A térségen belül is kiemelt jelentőségű Lítium-háromszög országairól, illetve a latin-amerikai lítium nyújtotta lehetőségekről beszélgetett Nagy Gergő Máté nemzetközi kapcsolatok szakértővel Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője. A globális zöld átállásban (így többek között az elektromos járművekben használt lítium-ionos akkumulátorok gyártásában is) létfontosságúnak tartott lítium adta gazdasági lehetőségek, illetve az erőforráshoz való hozzájutásért az utóbbi években meginduló nemzetközi versenyfutás számos lehetőséget tartogat a latin-amerikai országok számára. Az elmúlt években a világ gazdaságainak dekarbonizációját célzó törekvések és a koronavírus-járványt követő gazdasági talpra állásban a zöld technológiáknak szánt szerep miatt jelentősen megnőtt a lítium iránti kereslet, amivel azonban a kínálat egyelőre nem tud lépést tartani. Nagy Gergő Máté ennek kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a lítium világpiaci ára 2020-hoz képest csaknem megtízszereződött a tavalyi év végére, amikor is egy tonna lítium értéke már 80-85 ezer dollár körül mozgott. Habár ez az ár azóta számottevően mérséklődött, a közelmúlt folyamatai jól illusztrálják az ezen erőforrásban, valamint a zöld átállásban rejlő gazdasági potenciált. A világ aktuális lítiumtérképéről a nemzetközi kapcsolatok szakértő elmondta, hogy jelenleg 98 millió tonna kitermelésre alkalmas lítiumról van tudomásunk a Földön, amelynek kb. 56-60%-a Latin-Amerikában, azon belül is javarészt a (Bolívia, Argentína és Chile hármas határán elhelyezkedő) ún. Lítium-háromszög sósivatagaiban koncentrálódik. Nagy kiemelte, hogy ugyanakkor a térség államai közül valamennyi igencsak eltérő szakaszában van a lítiumkitermeléssel összefüggő projekteknek. Míg Chile jelenleg Ausztrália mögött a világ második legnagyobb kitermelője, Argentína pedig tavaly globálisan a negyedik helyen végzett (a következő években ráadásul jelentősen növelni tervezi a kinyert lítium mennyiségét), addig ma paradox módon éppen abban a Bolíviában zajlik szinte elhanyagolható mértékű lítiumkitermelés, amely egyébként a világ legnagyobb lítiumkészletén ül. A szakértő szerint emellett nem elhanyagolható tény az sem, hogy pillanatnyilag a Lítium-háromszög országaiban kivétel nélkül valamilyen baloldali irányzatot követő politikai erő van hatalmon. Ugyan az egyes államok vezetései között mutatkoznak eltérések az erőforrás feletti állami kontroll mértékét illetően, mégis valamennyiükben közös az, hogy alapvetően a lítium és a zöld energiaátmenet során kiépülő új értékláncokban kivívott előnyös pozíció révén próbálnának meg kilépni a Latin-Amerikában történelmileg domináns, a nyerstermékek kitermelésén és exportján alapuló, alacsony hozzáadott értéket képviselő gazdasági modellből. E téren közel sem mondható mellékesnek, hogy a térség államai milyen alkupozícióba tudnak kerülni azon országokkal és gazdasági szereplőkkel szemben, amelyek a jövőben kulcsfontosságú erőforrásokért (így pl. a lítiumért) zajló geopolitikai versengés közepette szintén hozzá kívánnak férni a latin-amerikai lítiumkészletekhez. A fő globális játékosok közül pillanatnyilag egyértelműen Kína viszi a prímet, miután a Lítium-háromszög országaiban a legnagyobb, lítiumbányászattal foglalkozó kínai vállalatok közül több is folytat kitermelést a régióban, emellett a latin-amerikai lítiumexportnak is Kína az első számú célpontja. Az Egyesült Államok ennek fényében az utóbbi időben egyre inkább arra eszmél, hogy legfőbb riválisa lehagyja őt a latin-amerikai lítiumért folyó versenyfutásban, míg Európa kapcsán Nagy Gergő Máté az eddigiek alapján úgy látja, hogy az európai országok (pl. Németország) leginkább olyan egyezségekkel igyekeznek nagyobb részesedést szerezni a térség lítiumkészleteiből, amelyek összhangban állnak az